Szegecs közlekedési oldala

Miért a ráncajtós?

 


Ráncajtós kivitel


Az az avatatlan szemnek is feltűnhet, hogy bár 30 évig gyártották az Ikarus 200-as családot, azért számos változás figyelhető meg az évek során gyártott kivitelek között. Az egyik legfőbb ezek közül, hogy a régi típusok ún. ráncajtóval (szokás harmonika-ajtónak is nevezni) készültek, míg a későbbi modellekre már bolygóajtót szereltek. Az ezek közti különbséget szemlélteti a két kép.

Több ismerősöm is hülyének néz amiatt, hogy nekem a ráncajtós modellek tetszenek jobban, másik felük csak azt nem érti, miért nem mindegy, hogy milyen ajtó van a buszon...

Nos, akik ismernek, tudják, hogy alapból érdekelnek a 70-es, 80-as évek tárgyai, eszközei, mindennapjai, ezért is hoztam létre a Dizájncentert.
A ráncajtós Ikarus számomra ugyanolyan csemege a 70-es, 80-as évek hangulatával, mint másnak egy BRG szalagos magnó,
vagy egy Korda Gyuri lemez :)))


Bolygóajtós kivitel
A BKV-nál a nyolcvanas évek közepe után csak bolygóajtós Ikarusokat vettek, azonban egyes külföldi megrendelők (pl. NDK, Szovjetúnió, ill. utódállamai) a KGST összeomlásáig, ill. a gyár termelésének leállásáig ragaszkodtak a klasszikus ráncajtós kivitelhez.
Persze őket nyilván nem a nosztalgia vezérelte a választásban, hanem a már meglévő alkatrészbázis, és szaktudás, vagy pl. az, hogy a ráncajtó nyitási-zárási ideje érezhetően rövidebb (kb.1sec), mint a bolygóajtósé (2-3sec), ráadásul működése is halkabb.

A KGST összeomlása után sok megrendelést visszamondtak, így az Ikarusnak a nyakán maradt sok exportra épített jármű.
Persze nem kell attól tartani, hogy ezek sokáig porosodtak a gyárudvaron, ugyanis a hazai Volánoknak már akkor is jelentősen elöregedett volt az eszközparkja, így kapva kaptak az alkalmon, és megvásárolták az át nem vett darabokat.

Az NDK-NSZK egyesítés után is sok Ikarus került hozzánk vissza, ugyanis ezektől a keletnémet fél igyekezett megválni, a járműpark egységesítése miatt. Arról, hogy ezek miről ismerhetők fel, később részletesen beszámolok.
Első szériás Ikarusok, -vagyis amelyek a 70-es évek elején készültek, már nem találhatóak hazánkban, max. "baráti szocialista országokban" találkozhatunk velük.(Románia, Kuba, SZU utódállamok)tehát a jelenleg futó ráncajtós modellek, vagy a 86-87-ig hazai célra gyártott szériába tartoznak, vagy külföldről visszavásárolt típusok.
A régiek közül is sokat felújítottak, átalakítottak, vagy csak egyszerűen a ráncajtót cserélték rajtuk. Így tehát gyakorlatilag "nincs két 100%-ban egyforma busz", azonban a Volánok nem éppen rózsás anyagi helyzete miatt számos helyen találkozhatunk (utazhatunk) olyan régi buszokkal, amelyek az első generáció néhány tulajdonságát magukon hordozzák.

Lássuk, -egyelőre csak szövegesen-, mik is ezek: a már említett ráncajtó mellett a vezetőfülke ajtaja nem elhúzhatós, hanem ún. "budiajtós" kivitelű, amit a sofőrök nyáron gumipókkal kiakasztottak, ezzel javítva a fülke szellőzését.
A műszerfal sem a mostani 3 panelos kivitelű volt, továbbá a leszállásjelzők sem billenőkapcsolós, hanem sima nyomógombos kivitelben készültek. Ezt követte később a világítós nyomógomb.
A fehér kapaszkodók, ill. a barna műbőrhuzatú ülések fokozták a komfortérzetet.
Továbbá az utasablakok nem 1/2, hanem csak 1/3-d részben voltak elhúzhatóak a régi gépeken.

 

 

Vissza